Előző cikkünkben összeszedtük az ajánlásokkal kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat, míg ezen blogposztunkban az ajánlások gyakorlati megközelítésével foglalkozunk. Az európai uniós Fogyasztóvédelmi Együttműködési Hálózat ajánlásai 7 fő pontban foglalják össze, hogyan kellene a videójátékoknak megfelelniük, milyen fő irányvonalakat kellene követniük a fogyasztók védelme érdekében.

Az árak legyenek egyértelműek és átláthatók, hogy a játékosok pontosan lássák, mit és mennyiért vásárolnak.

A játékokon belül megvásárolható digitális tartalmak árai fontos információk a játékosok számára. Azonban, ha csak virtuális valutában vannak feltüntetve az árak, az elhomályosítja a valódi költségeket, a vásárlók ugyanis nem érzékelik, hogy valódi pénzben pontosan mennyibe kerül a megvásárolni kívánt tartalom. Ezért a Hálózat felhívja a játékkészítőket, hogy a digitális tartalmak árait valódi pénzben is tüntessék fel, hogy a játékosok vásárlás előtt egyértelműen lássák az árakat, és azok tudatában döntsenek.

Ne rejtsék el a digitális tartalmak és szolgáltatások valódi költségeit, óvakodjanak a rejtett díjaktól és a félrevezető megoldások alkalmazásától.

Egyes játékok bonyolult rendszert használnak, többféle virtuális valutát kevernek, vagy olyan vásárlásokat kínálnak, ahol több lépésben kell átváltani a virtuális valutákat. Ez azonban könnyen megzavarhatja a játékosokat és a vásárlókat, és elrejtheti, hogy mennyi pénzt is költenek valójában.

Ez az alapelv kiemeli, hogy a játékokban végbemenő vásárlások és a tájékoztatás legyen egyszerű, egyértelmű és átlátható, különösen akkor, ha valódi pénz is érintett a tranzakcióban.  A játékosoknak joguk van a vásárlás előtt megérteni, hogy pontosan mit kapnak és mennyiért.

A játékosok szabad döntésén alapuljon a vásárlás, nem szabad rákényszeríteni a felhasználót nem kívánt mennyiségű virtuális valuta megvásárlására.

Sok játékban olyan virtuális valuta csomagokat kínálnak, amelyek nem feltétlenül illeszkednek a megvásárolható tartalmak árához. A vásárlóknak így két lehetőségük van: vagy rajtuk marad kisebb-nagyobb értékű elköltetlen játékpénz, vagy még többet vásárolnak, hogy több tartalmat vehessenek meg. Az ajánlás azonban felhívja a játékkészítőket, hogy biztosítsanak lehetőséget tetszőleges mennyiségű játékvaluta megvásárlására, hogy ne maradjon felesleg a játékosok virtuális számláján, és ne is ösztönözzék őket további költekezésre.

Fontos kihangsúlyozni, hogy ha a játékon belüli vásárlás virtuális valutával történik, az ugyanúgy fogyasztóvédelmi szabályozás alá tartozik, mintha valódi pénzért történne.

A vásárlás előtt minden információ legyen világos és könnyen érthető a vásárló számára, ne csak az apróbetűs részben szerepeljenek a fontos tudnivalók.

Az alapelv értelmében, ha valaki játékon belüli tartalmat vagy virtuális valutát szeretne vásárolni – akár valódi, akár virtuális pénzért –, a játékkészítőnek világos és érthető tájékoztatást kell adnia még a vásárlás előtt. A tájékoztatásnak magában kell foglalnia többek között a kereskedő nevét, az árat valódi pénzben kifejezve, az elállási jog feltételeit, a jótállást, és sok más dolgot.

A világos tájékoztatás segítségével a vásárlók megalapozottabb döntést hozhatnak arról, hogy valóban szeretnék-e a vásárlást, ami különösen fontos olyan játékok esetében, ahol könnyű impulzívan költeni.

Tartsák tiszteletben a fogyasztók elállási jogát, hogy aki meggondolja magát, annak legyen lehetősége visszalépni.

Ha a játékosok virtuális valutát vagy digitális tartalmat vásárolnak, joguk van meggondolni magukat. Az európai szabályozás szerint a vásárlóknak 14 napig joguk van elállni a vásárlástól, amelyet a játékkészítőknek is ugyanúgy biztosítaniuk kell. A játékosok csak akkor nem élhetnek az elállási joggal, ha a megvett tartalmat már használták, és előzetesen tájékoztatást kaptak az elállási jog elvesztéséről, valamint abba bele is egyeztek.

A játékkészítőknek tehát nem szabad minden virtuális vásárlásra azt állítani, hogy azokra nem vonatkozik az elállási jog, mivel azok nem valódi, kézzelfogható tartalmak, és nem szabad megtagadni az elállási lehetőséget, ha a vásárlók jogosan kérik azt. Ez az alapelv védi a játékosokat attól, hogy impulzív vagy megtévesztő vásárlás után ne tudjanak visszalépni, ami különösen fontos gyerekek és fiatal játékosok esetén.

A szerződési feltételek legyenek tisztességesek és közérthetőek, kerüljék el a bonyolult jogi szaknyelv használatát.

A videójátékok szerződési feltételei – különösen a játékokon belüli vásárlásokra, virtuális valutákra, digitális tartalmakra vonatkozóak – nem lehetnek bonyolultak vagy félrevezetők. A játékosoknak tudniuk kell, mit fogadnak el, amikor a játékokban vásárolnak. A feltételek nem korlátozhatják a fogyasztók törvényes jogait, és nem lehetnek egyoldalúan a szolgáltatók javára megfogalmazva.

A játékfejlesztőknek különösen körültekintőnek kell lenniük, ha olyan fogyasztókat érnek el, akik valamilyen okból sérülékenyek vagy kiszolgáltatottak. Ez lehet életkor, mentális vagy fizikai állapot miatt, de a túlköltekezésre hajlamos játékosok is ide tartoznak.

A játékok tervezésénél vegyék figyelembe a különböző kiszolgáltatott helyzetben lévő és sérülékeny fogyasztókat.

A játékokon belüli virtuális valuták vásárlása eltereli a játékosok figyelmét attól, hogy valódi pénzt költenek. Ez gyakran azt eredményezi, hogy a játékosok sokkal többet fizetnek, mint eredetileg tervezték, amely különösen problémás a sérülékeny vagy kiszolgáltatott fogyasztók esetében, akik könnyebben befolyásolhatók reklámokkal, trükkös vásárlási megoldásokkal, és nem mindig értik meg a vásárlás következményeit. A játékoknak rendelkezniük kell szülői felügyeleti lehetőségekkel, és olyan beállításokkal, amelyek korlátozzák a valódi pénzköltést.

Az ajánlások jelentősége

Habár az ajánlások nem számítanak kötelező jogszabálynak, csupán egy állásfoglalásnak, az európai fogyasztóvédelmi szabályokra épülnek – amelyek betartása kötelező –, így fontos útmutatást adnak arról, hogy uniós szinten mit tartanak tisztességesnek a fogyasztók szempontjából, továbbá egyértelmű jelzést küldenek a játékipar szereplőinek: ha továbbra is manipulatív módszereket alkalmaznak a fogyasztók kárára, akkor a fogyasztóvédelem kész jogi lépéseket tenni ellenük.

Az illusztráció forrása: Freepik.