saferinternet.hu

– Mióta vagy a SIP oktatója és mi  motivált, hogy részt vegyél a munkában?
– 2016 júniusa óta vagyok SIP-oktató. Korábban is foglalkoztam a gyerekek biztonságos internetezésével, a Budapesti Művelődési Központban: a „Netre Te, gyerek! Program” szakmai vezetője voltam. Továbbá önkéntes diákokkal dolgoztam, akik az idősek internethasználatát segítették egy éven keresztül. Ezzel a projekttel a Tempus Alapítványnál különdíjat is nyertem. Mondhatom, hogy korábban is elkötelezetten segítettem különböző korosztályok digitális képességeinek fejlesztésében.

– Mit ad neked ez a szervezet és munka?
– Sok-sok örömet! Nagyon szeretek oktatni, tanítani. Sikerélményt nyújt, hogy a gyerekek bizalmukba avatnak, és segíteni tudok nekik a veszélyek megelőzésének tudatosításával. Időnként, főleg a kisebbeknél, sokszor maga a tudatosítás, az, hogy ösztönözzük őket a segítségkérésre, szorongásoldó hatású. Sokszor olyan dolgoktól félnek, amelyek homályosan körvonalazhatóak, nehezen érthetőek számukra. Pontosan megbeszéljük mi a veszély, és hogyan tudják elkerülni az interneten. Nagyon sokat jelent nekem, hogy ilyen nagy múltú szervezet munkájában részt veszek, hisz ez a projekt már hosszú évekre, sok tapasztalatra tekint vissza.

– Mivel foglalkozol még emellett, és milyen tapasztalataid vannak a mai gyerekekről?
– Különböző témák oktatásával foglalkozom több korosztályban, a gyerekektől a felnőttekig. Új szerelmem az életút-konzultáció, amely felnőttek számára nyújt segítséget a pályaváltásban, pályamódosításában egy ún. DÉT, az egyén életútjának átgondolásával új felismerésekhez vezető módszerrel. Új ismereteim segítségével segítek nehéz döntések meghozatalában, konfliktusok rendezésében, illetve változások előidézésében.

– Sokat játszol a gyerekekkel, interaktív órákat tartasz, ha jól tudom. Milyen tapasztalataid vannak az óráid során a gyerekekkel, életkortól függően?
– A gyerekek tapasztalataiból indulok ki, és beszélgetünk az órán. A fiatalabbak, 10-12 éves korig, hamar megnyílnak, és elmesélik hogyan interneteznek. A nagyobbaknál már más módszerrel érem el ugyanezt. Konkrét szituációkból, időnként valódi történetekből indulunk ki, mondják el a véleményüket, hogy az adott esetben mit tennének, hogyan előzik meg a veszélyt. Itt már előjönnek a saját tapasztalataikkal, sokszor hajmeresztő történetekről is szó esik.

– Szoktál-e a hagyományos tantermi órákon, előadásokon kívül egyéb programokat tartani e témában? Ha igen, milyenek a tapasztalataid, például a „Lájkvadász” játékkal kapcsolatban?
– A gyerekek szeretnek játszani. Nagyon szeretik a „Lájkvadász” társast, akár óriástársas változatban is. Játékosan mindig könnyebb ismereteket átadni. A „Lájkvadász” gyakoroltatja, megszilárdítja a gyerekek biztonságos internetezésről szóló ismereteit.

– Szoktál-e tanároknak, szülőknek is órákat tartani? Ha igen, milyenek a tapasztalataid, mi érdekli őket, miket kérdeznek?
– Igen, természetesen. A felnőttek leggyakoribb kérése, hogy mutassak be szűrőprogramokat, amelyekkel korlátozható a gyerekek tartalomfogyasztása. De ez csak a kicsik számára jelenthet megoldást. Én a legfontosabbnak a közös élményszerzést látom. A kicsikkel együtt kell internetezni, akkor nem kerül veszélybe. Később oktatással, folyamatos kontrollal kísérhető figyelemmel a netezés, például úgy, hogy közös helyiségben helyezzük el a számítógépet, és időnként rápillantunk, merre jár a gyermek. Kicsi kortól fontos, hogy rendszeresen beszélgessünk a gyerekek internetes tapasztalatairól. Merre járnak, mit néznek, mit használnak? Mi történik a virtuális térben? Ha ezt megszokják, akkor nem felejtik el, hogy amikor valami aggasztó, félelmetes dolgot tapasztalnak, sérelem éri őket a hálón, azt is elmeséljék felnőttnek. A kibeszélés, megbeszélés nagyon fontos szorongásoldó és a megoldásokhoz is közelebb visz.
Egyre többször feljön a függőség problémája. Mit lehet tenni, hogy ismerjük fel? Legutolsó előadásomon egy kétéves gyerek édesanyja panaszkodott arról, hogy nem tudja elvenni a gyerektől a tabletet, mert megszokta, hogy mesenézés közben egyen. Erre a témára is érvényes, hogy egy rossz szokás megváltoztatása, amelyet magunk alakítottunk ki, vagy ráhagytunk a gyerekre, sokszorosan több energiával és bosszúsággal jár, mintha beletörődünk, hogy jelen esetben ez a gyerek rossz evő.

– Milyen módon képzed magad a tudatos internethasználatban?
– Rendszeresen olvasok, hiszen személyesen is érdekel ez a téma. A NGYSZ-tól is kapok információkat hírlevélben, eseteket, amelyek nagyon tanulságosak. A levelezőlistán segítjük egymást anyagokkal, problémamegoldásokkal is.
– Melyik a kedvenc TED-videód?
– Ruth Chang „Hogyan hozzunk meg nehéz döntéseket?” című előadása. Olyan nehéz döntésekről szól, amelyek meghatározók lehetnek egy ember életében. Nagyon fontos, hogy a sok érv mellett a saját érzéseinkre és a saját hangunkra figyeljünk. Azt kell megvizsgálnunk, mit is akarunk valójában.

– Miben szeretnél leginkább fejlődni?
– Szeretném magam fejleszteni, hogy minél hatékonyabban tudjak segíteni a hozzám fordulóknak.
Szeretnék jobban ráhangolódni az emberekre, megérteni a gyerekeket. Mi az, ami nekik a problémát okozza? Szeretném, ha a tudatosítás mellett előjönnének a tudatos szint alatti kódolások, ugyanis ennek megértése és kezelése igazán hatékony arra, hogy változásokat érjünk el a magatartásban, gondolkodásban.

– Mesélj kérlek, a családodról!
– Két nagy fiam van, és másfél unokám… A kis két és fél évesen lemérhetem mennyire rákattannak a kicsik a képernyőre, ha mi, felnőttek, nem vagyunk éberek.

Fülöp Hajnalka

A Safer Internet Program legjobb oktatóinak egy része:
Preszl Éva, Matusek M. Zsuzsanna, Kovács Márta, Kurkó Zsuzsa, Koós Judit, Bőjte Zsófia, Baracsi Katalin.