saferinternet.hu

Folyamatosan kérdezik, a közbeszéd tárgya, hogy vajon mennyi a helyes időmennyiség, amennyit engedélyezzük a képernyők előtt a gyerekeknek.  És ezt hogyan tegyük? Mikor tiltsuk és hol? Hogy csökkentsük a folyamats „kockulást”, ha „kicsúszott” a kezünkből?

A helyes válasz nem egy szám…, hanem 8 kérdés és válasz, amiben összefoglaljuk a tudnivalókat.

1. Mennyi az ideális „kockuló idő egy nap” ?

• Nincs egy „varázslatos szám”, amelyre azt mondhatjuk, hogy ennyi idő kell, ennél több pedig káros. A

Tehát nem a képernyő-időt kell néznünk elsősorban, hanem azt, hogy az online töltött idő mennyire hasznos, produktív, mennyire szolgálja a gyermek fejlődését.  

Tipp: A saját és a gyerekünk médiafogyasztását is tudatosan mérjük fel, ezen a négy szempont alapján:  mennyi ideig, milyen helyen , milyen módon (egyedül, online v. fizikai társaságban), milyen tartalmat fogyaszt a gyermek ill. mi magunk? Ez után  már sokkal jobban tudunk erről beszélgetni, szabályozni, dönteni.

 2. Hogyan hozzunk szabályokat a képernyőidővel kapcsolatban?

• Legyenek tiszta és egyértelmű, a gyerekkel közösen meghozott szabályok az internethasználattal kapcsolatosan. Legyenek kimondva a nem kívánt tartalmak és azok az alkalmazások, témák, amelyeket engedünk. Legyenek kimondva és lezárva a „kütyümentes” övezetek és időszakok: például a közös étkezési, vagy étkező asztalnál töltött idő, a fürdőszoba és a tisztálkodási idő, illetve a lefekvési idő. A lefekvés előtti óra legyen teljesen képernyőmentes, ilyenkor le kell, hogy nyugodjon az egész napos sok információ, élmény, érzelem, ne terheljük a gyerek (és a felnőtt) gondolatvilágát sem további rengeteg digitális impulzussal.

3 .Mi a felnőttek legfontosabb dolga a képernyőidő-korlátozás terén?

• Csináljuk azt, amit elvárunk a gyerektől és amiről beszélünk. Ne csak beszéljünk a „kapcsold ki, tedd le a telefont”, stb. felszólításokról, de mi, felnőttek is kapcsoljuk ki, némítsuk el, tegyük félre, míg a „családi idő” tart, figyeljünk csak a gyerekre. A nevelés – önnevelés.

 4.Mi az egyik legfontosabb elem a gyereknevelésben, így itt is?

 Fontos a ritmus. Erőt ad, megnyugtat. Minden héten (napon) legyenek ritmikusan ismétlődő napok, napszakok, amelyeket kiszámíthatóan közös családi tevékenységgel töltünk meg.

 5.Van olyan, ami elérheti a képernyőkön jövő tartalom vonzerejét?

 - Van. Meséljünk a gyereknek! A mesék, mesehallgatás megnyugtató a képernyős tartalmakhoz képest, ugyanakkor nagyban segíti a belső képalkotást, a különböző érzelmi helyzetekkel való találkozást, gazdagítja a szókincset, a mesékben előforduló, belső monológok segítik az érzelmek felismerését.

6.Másról se tud beszélni, mint a netes élményeiről, de nem is értem…, mit csináljak?

 Netezzünk vele! Az olvasóvá neveléssel egyidőben együtt talán furcsának tűnik a következő tanács: kapcsolódjunk be a gyerek tevékenységébe online is! Nézzük meg a játékot, amellyel játszik, értő figyelemmel, vele együtt, tegyünk vele felfedezéseket közösen az online térben is! A „kinek van erre ideje”- kérdésre a hazai (felnőtt) médiafogyasztási adatok válaszolnak….

7.Csak fél óra nyugalomra lenne szükségem, odaadhatom neki a telefonom?

 - Néha előfordul, de fontos tudni: Ezzel csak összezavarhatja a szabályok betartásában. Nem könnyű az út: ne felejtsünk el jó példát adni. Egy  határozott, akár hisztit kiváltó NEM, másnap már nem hiszti, csak egy kérdés a gyerektől (tényleg nem?), harmadnap pedig már bele is törődik, és elfoglalja magát. A szokásokat mi, felnőttek alakítjuk,  ezek mindig fejleszthetők!

 8. Mi a dolga a szülőnek a gyerek digitális életében?

 - Netes szerepmodellek vagyunk. Ez van. Beszélgessünk a gyerekkel minél többet erről, hogy felnőttként mi mit, miért teszünk az online térben is, min döbbenünk meg, min nevetünk, mi akaszt ki, mi elviselhetetlen. Ez is az élet része. Hallgassuk meg a véleményét, de legyünk következetesek. Biztassuk a fejlődését segítő használatra, mutassunk jó példát.

Fülöp Hajnalka

internetbiztonság oktató,

Safer Internet Program

 Fotó: Pixabay.com