A mamut kb. 4000 évvel ezelőtt halt ki, de előtte jelentős szerepet játszott az emberiség fejlődésében. Szükségünk volt a mamutra, de egyben veszélyforrást is jelentett és nem volt egyszerű a mamutvadászat… A megszerzett tapasztalatokat valahogy át kellett adni az új generációnak – mik a kockázatok, a veszélyek - lengő mamutormány alá ne állj -, mi a jógyakorlat, hogyan használjuk a sikeres vadászatból származó nyersanyagot. Ehhez egy nagyon fontos képességnek – a kommunikációnak is fejlődnie kellett.
Kifejlődött például az őskori tanácsadó, (oktató mentor) de maradjunk most a családfőnél. Kellett valaki, aki összeszedi és átadja az ismereteket, a tapasztalatokat. De még mindig nem írtam egy szót sem a kiberbiztonságról, csak a fenyegetésekről, a kockázatokról… hogy jön a mamut vadászathoz a kiberbiztonság!?
Így. Tulajdonképpen a családfő átadta, oktatta az ősemberkolónia, a család többi tagját, bemutatta, hogyan kell biztonságosan foglalkozni a „mamuttal”. Nekünk is ez lenne a mai világban a dolgunk: valahogy eljuttatni a felhasználókhoz – gyermekeinkhez a fenyegetések és kockázatok elemeit. Persze könnyű ezt mondani, de annál nehezebb megvalósítani. Az ősembernek volt néhány százezer éve rá… Számunkra meg az első személyi számítógép alig 40 éve vált elérhetővé (1981. augusztus 12), az internet Magyarországon kb., 15 évvel később lett széles körbe használatba véve – tehát pár évtized kellett csak, hogy a mai információalapú környezetünk kialakuljon.
Szóval meg kell borotválkoznunk… A cél ugyanaz: fejlődni és túlélni a megváltozott környezetben, ami nem könnyű, és a mai technológiai változások sebessége mellett - MI (ChatGPT) Deepfake - egyre komolyabb kihívás…
Püthagorasznak fizikai kockázatokkal kellett szembenéznie, nekünk teljesen más kockázati tényezőkkel, mivel az elmúlt néhány 10 évben megváltoztak a határok, mint fejben (pszichológiailag) mind fizikailag is. A jövő irány pláne ez – önvezető autók, okoshűtők, virtuális-, kiterjesztett valóságok – és ami meghatározó, hogy a fizikai és logikai kockázatok összecsúsztak. Az online tér egy rétegévé vált fizikai létünknek. Ami ott kockázat, azt nem lehet elengedni – az ellopott bankkártya adatunk miatt nem tudunk nyaralni menni. A gyerek a látott számára káros tartalom miatt, vagy a netes „piszkálás” – és itt még nem is a zaklatásra gondolok – miatt nem tud aludni…. Mi felnőttek sem, mert éjjel is csipog a mobil, ha nem vagyunk elég tudatosak, hogy ezt kezeljük.
Építjük a piramist. De míg az építőmunkás leteszi a követ, nekünk egyre kevesebb lehetőségünk van erre. Mint az ábrán is látszik, ahogy építeni kezdtük magunk köré az informatikai eszközöket, úgy vált egyre bonyolultabbá és úgy lett egyre több feladatunk azzal, hogy a veszélyeit, a kockázatait kezeljük. Nem csak a munkahelyen, hanem otthon is, ahol annyi okoseszközünk van lassan, mint pár éve egy vállalatnál volt – de ott jobb esetben volt valaki, aki ezekkel foglalkozott. Így ma már nekünk is informatikussá kell válnunk – ennek az eszközei, folyamatai elérhetőek és egyre egyszerűbbek, „felhasználóbarátabbak”. Sorolhatnám ezeket – a biztonsági beállítások rendszeres ellenőrzése (megértése és alkalmazása), a kockázatok felismerése, jelszavaink, személyes adataink védelme…. De mindezek között a legfontosabb, hogy mint a jó családfő a barlangban, ezek továbbadása és tudatosítása a fiatalabb generáció felé.
De itt sem maradt a helyzet olyan egyszerű, mint volt. Az idősebb generáció válik egyre inkább az ősemberré, a módszerek és lehetőségek ismerete átkerült a fiatalabbakhoz – ugye milyen kényelmes tabletet adni a gyerek kezébe?!? Ők hihetetlen sebességgel sajátítják el az egyre modernebb technológiák használatát, de ez nem elég – a családfőnek (és nekünk oktatóknak) a mai napig felelősségünk, hogy a kockázatokra rámutassunk! Tehát a legjobb, ha rendszeresen beszélgetünk és tanulunk egymástól. Mi, a korábbi generáció rámutatunk a kockázatokra, de sokszor fiatalokra kell bízzuk, hogy a fenyegetések elleni technológiai lehetőségeket megtalálják és ők mutassák meg nekünk. Mindez KOMMUNIKÁCIÓ nélkül elképzelhetetlen.
A mamut vadászat és az internethasználat közös pontja, a kisebb nagyobb társadalmi egységeken belüli kommunikáció a veszélyekről. Legyünk tudatosak, beszélgessünk a gyermekeinkkel, a családtagjainkkal, a mamut vadá… illetve az informatikai- internetes eszközök kockázatairól! Elég csak annyit, amennyit mi magunk is használjuk ezeket! Tehát sokat!
