A képzés a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat, a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége, a Safer Internet Magyarország és a Legyél az Internet Ásza Program közös szervezésében jött létre. A SIP négy oktatója tartotta a foglalkozásokat: Böjte Zsófia, Fülöp Hajnalka, Koós Judit és Pappné Bodolai Rita. A szakemberek különböző témákat dolgoztak fel interaktív tréning-módszerekkel, modulokban. Ezekből szemezgetünk.
- Koós Judit: “Feloldódtak a gátak”
Mi volt a te modulod lényege?
Az én modulomban azt vállaltam, hogy a „Legyél az Internet Ásza” oktatói/tanári programot igyekszem megismertetni a résztvevőkkel.
Hogyan készültél a tréningre?
Kicsit olyan volt, mint amikor mély tóba ugrik az ember, nem igazán tudtuk, mennyire naprakész, a témában jártas résztevőkkel találkozunk. A megközelítésem ezért a praktikum volt, hogy minél inkább kész csomagot mutassak, ami könnyen elővehető, alkalmazható. Ehhez az öt modulból álló témakörökből emeltem ki egy–egy gyakorlati feladatot, amit csoportmunkában csináltunk végig, hogy megismerhessék azok igazi tanító erejét.
Miket tapasztaltál a tréningen?
A közös munkánkat nagyon megkönnyítette az, hogy a résztvevők nagy nyitottsággal, érdeklődéssel érkeztek, és gyorsan bekapcsolódtak mindenfajta munkafolyamatba. Az is kiderült, hogy sok tekintetben rendkívül tájékozottak, képzettek, ami segítette a tanulási folyamatot. Közvetlenül, nyitottan tudtunk beszélgetni saját tapasztalataikról, nehézségeikről, nagyon oldott hangulatban zajlott a közös munka.
Miket osztottak meg a csángó résztvevők a gyerekekkel szerzett oktatási tapasztalataikról?
Elmondták, hogy ők is megküzdenek a gyerekek kütyüfüggőségével, mert a pár perces foglalkozások közötti szünetben is előkerül a mobiltelefon, és már nem egymással foglalkoznak. Szomorú tapasztalásként fogalmazták meg, hogy mennyire beszippantja a gyerekeket mindez. Beigazolódott az online tér határtalansága, hogy a fizikai/ földrajzi határok ebben a tekintetben nem képeznek akadályt, és a hegyek közé zárt kis falvakban is ugyanazok a problémák jelentkeznek a közösségimédia-használat nyomán, mint bárhol máshol.
Milyen konkrét eszközöket tudtál bemutatni nekik?
Mutattam néhány olyan játékot, interaktív eszközt (memóriakártya, sztorikocka, WordWall-játékok stb.), amelyeket rendezvényeken tudnak bevetni a témában. Izgalmas, élménydús, igazi kaland volt sok tekintetben ez a kétnapos tréning.
Mi volt a legfelemelőbb tapasztalatod?
A nyitottságuk különösen a népművelő csoportnál vált kézzelfoghatóvá, amikor megbeszéltük, hogy nyugodtan beszélhetnek csángó magyarul, mert fogom érteni. Ez még az addigi gátakat is feloldotta, és így nagyot mentünk előre. Nagyon egyedi élmény volt ez számomra is!
- Böjte Zsófia: „Olyan munkát végeznek, amiről mi csak álmodunk”
Te milyen modult tartottál?
Okoseszközök és biztonságos internetezés - Online zaklatás, bántalmazás a neten témakörben tartottam két napon keresztül a tréninget, négy csoportban, különböző digitális kompetenciával rendelkező szakembernek. Ennek a blokknak a célja az interneten való bántalmazás témakörére való érzékenyítés, empátiafejlesztés, a cyberbullinggal kapcsolatosan új ismeretek átadása, gyermekekkel és fiatalokkal való kommunikációs stratégiák kialakítása volt, valamint új módszerek megismertetése, kipróbálása. Az első napon 70 percben a biztonságos internetezés mérföldköveit tudatosítottuk, hangsúlyosan az online bántalmazásról beszélgettünk többet, aminek kapcsán kisfilmeket is megnéztünk. Ezenkívül stratégiákat beszéltünk át, különösen arra vonatkozóan, hogy hogyan kommunikáljanak a témáról a gyermekekkel/fiatalokkal. Kielemeztük a gyermekek online térben, egymással és idegenekkel való kommunikációjának a veszélyeit. Az új ismeretek gyakorlatba való átültetésére konkrét módszereket/technikákat ismerhettek meg a résztvevők, amelyek közül másnap a szituációsjáték módszert próbálták ki a gyakorlatban. A második tréningnapon 60 percen keresztül, kis csoportokban különböző, valóság ihlette helyzeteket dolgoztak fel a résztvevők, dramatikus módszerrel. Ezekben a helyzetekben a cyberbulling különböző formáit játszották el, úgy, hogy az elkövető, az áldozat, a szemlélő, illetve a segítő szerepébe „bújtak”.
Milyennek láttad a résztvevőket?
A játékban aktívan vettek részt, a feldolgozás során saját gyermekkori, bántalmazós emlékek/élmények is felszínre jöttek, amelyeket az egyéni reflexiókban tudatosítottak. Ezeket sikerült kibeszélni, és bízom benne, hogy ilyen módon hozzájárultunk a gyermekkori traumák feldolgozásához. A résztvevők visszajelzései pozitívak voltak ezzel a témakörrel kapcsolatban, nyitottan és cselekvő figyelemmel fogadták mindazt, amit igyekeztem átadni. Az értékelésükben ez tükröződött.
Miként élted meg a tréninget?
Rendkívüli megtiszteltetés számomra, hogy én lehettem az egyik tréner, aki Bákóban a moldvai csángó magyar gyermekeket és fiatalokat oktató, támogató pedagógusokkal, népművelőkkel dolgozhattam együtt két napon keresztül. Csodálatos és elhivatott, egyszerű és tiszta lelkű embereket ismertem meg, akik olyan pedagógiai és értékmentő munkát végeznek a „végeken”, amilyenről mindannyian álmodunk.
Hogyan összegeznéd?
A nyitó és záró eseményen, amikor mindannyian együtt voltunk, megtapasztalhattuk ezeknek a szakembereknek a képzéshez, a fejlődéshez való lelkes hozzáállását, azért, hogy még többet és jobbat tudjanak nyújtani azoknak a fiatal csángó magyaroknak, akik rájuk vannak bízva. Hálásak voltak a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat által kapott tanulási lehetőségért.
- Fülöp Hajnalka: „Új gondolkodási paradigmákat alakítottunk ki.”
Mi volt a te témád?
Én a „Szülőként a digitális térben - hogyan támogassuk a gyerekeket szülőként?” témában tartottam foglalkozásokat. Az oktatók törődését a szülők gondoskodása, nevelése segíti, és kölcsönösen tudják egymást támogatni a digitális nevelés terén is.
Miből állt pontosan a modul?
Első nap a digitális lábnyomunk feltérképezésével a szülők és a gyerekek digitális világbeli megéléseit vettük sorra. Milyen videójátékokat, applikációkat, közösségimédia-eszközöket használnak, melyiket ismerik, hol vannak jelen? Ezzel jól kirajzolódott a kettő közös és külön metszete, ezeket átbeszélve elhelyeztük magunkat a digitális térben. Második nap szituációs játékokkal a közösségimédiában való sajátos helyzeteket beszéltük át, a lájkok és kommentek szerepét. Eszközöket és szociális készségeket építő módszereket adtam át nekik a Legyél az Internet Ásza program felületéről is, és új gondolkodási paradigmákat alakítottunk ki ezzel kapcsolatban.
Milyennek láttad a résztvevőket?
Nagyon aktívak, élményekre és új ismeretekre, készségek elsajátítására nyitottak és együttműködőek voltak. Őszintén, emberi sérülékenységüket is vállalva, bátor, elfogadó légkört kialakítva dolgoztunk együtt.
Miként élted meg a tréninget?
Felemelő élmény volt, amikor a két tréning közti szünetben a fiatalok furulyázni kezdtek, vagy az ebédszünetben egy tánctanárral a módszertanáról beszélgethettem. A programszervezőktől kapott odafigyelő törődés is nagyon meghatott. Vicces jelentekben sem volt hiány, például amikor az egyik fiatalember eljátszotta, hogyan ébreszti fel őt az okosórája a délutáni szunyókálásból, nagyot nevettünk. Óriási öröm volt számomra egy ilyen különleges helyen lenni, ilyen csodálatos emberekkel. A beszédük, kultúrájuk, nyitottságuk inspiráló volt, és örök emlékként viszem magammal, emberileg sokat töltekezhettem ebből.
- Pappné Bodolai Rita: „Kiegyensúlyozottak, jókedvűek, feltöltöttek legyünk - ebben is segítettem őket.”
Mi volt a te modulod?
Mi az internet érzelmi hatásait tekintettük át, és az ezzel kapcsolatos viselkedési szabályokat.
Hogy zajlott a tréninged?
Összegyűjtöttük a különböző korosztályokra jellemző viselkedési formákat, majd leszűkítettük négy alapszükségletre, ami minden ember számára alapvető fontosságú. Ezek a keretek, amelyek biztonságot adnak, a megértés, a figyelem és az elismerés. Másnap megnéztük, hogy a szervezetünk milyen hormonokkal segít abban, hogy kiegyensúlyozottak, jókedvűek, feltöltöttek legyünk. Ezek a dopamin (jutalom), az oxitocin (szeretet), a serotonin (hangulat), az endorphin (fájdalomcsillapítás) vegyi anyagaink.
Mivel gazdagodtak a résztvevők?
Miként lehet elfogadó, megértő, önképviselő kommunikációt folytatni és konszenzust kialakítani, hogyan tudjuk a dühünket, haragunkat kordában tartani. Persze módszertárunkat rövidfilmek is segítették, melyek a gyakorlati megvalósítást mutatták.
Hogyan összegzed a képzést?
Beszéltünk az ítélkezésről, a sztereotípiákról, arról, hogy mennyire fontos feltérképezni minden dimenziót, ami egy-egy gyermek, ember viselkedése mögött rejlik, mindezt a Leila és Mohamed történeten keresztül. A dühöt, haragot, agressziót, mint természetes reakciót azonosítottuk, ami életet is menthet adott esetben. Amit elítélünk, az a tett, nem az ember.
Hogy élted meg ezt a képzést?
Rendkívül inspiráló volt, hogy különböző tudású és különböző korú, fiatalokkal foglalkozó embereknek tartottam foglalkozásokat. A magyarságtudatom megerősödött, látva a szegregált magyarok erőfeszítéseit a hagyományaik, az anyanyelvük fennmaradása érdekében. Izgalmas volt és megtisztelő a figyelmük, aktivitásuk és együttműködésük.
Az interjúkat készítette: Fülöp Hajnalka.
Fotók: Facebook/Fülöp Hajnalka
