Mindenki érezte, hogy valami nem kerek az online hirdetések automatikus elhelyezése körül – amiből a Google és a Facebook jövedelme származik. Nemrég elég pontosan kiderült (a 444, illetve egy ismert médiablogger cikke nyomán), hogy micsoda: a nézettséget biztosító módszerek és algoritmusok által diktált gyermektartalom a YouTue-on enyhén szólva is erősen kifogásolható. A jelenséget a szólásszabadság, illetve a piac elviselhetetlen korlátozása nélkül nem is lehet visszaszorítani.

(Frissítés: A Google / YouTube lépett: több száz fiókot lezártak, több mint 150 ezer (!!) klipet töröltek, sok százezer videónál letiltották a kommentelést stb. Több globális cég is visszavonta hirdetéseit a kétes csatornákról.)


 Ha valaki esetleg nem tudná: az online hirdetések túlnyomó többsége automatikusan kerül a helyére. A weboldal megadott méretű helyeket szabadon hagy a felületén, ahova a Google (Facebook, stb.) valós időben kisorsol a számára feladott, megfelelő méretű hirdetések közül egyet. Minden oldallekérés (-frissítés) alkalmával más kerül egy adott helyre. A hirdetők ügynökségekkel állnak kapcsolatban, amelyek saját automatizmust működtetnek a Google felé, tehát se a weboldal, se a hirdető, se az ügynökség, se Google nem tudja, hogy egy adott weboldalon egy adott pillanatban mi fog látszani. A megjelenéseket viszont számolják, amikor ez eléri a megállapodott számot, kattintást, időtartamot, akkor a számlák kimennek, a pénzek befolynak.

A YouTube is hasonlóan működik, a bevezető 5-10-20 másodperc, a klipbe ékelődő bevágás, a vége, és a mindeközben alul fel-felbukkanó statikus reklámhelyek eladók.

Az még csak hagyján, hogy egy-egy hírportálon a gyászhír alatt (felett) déltengeri nyaralást, vagy véres baleset felett (alatt) stand-up műsort hirdettek. Az is, hogy a női életmód (például smink- vagy divattanácsadó) videóblog elejére nem szárnyasbetét- hanem férfidezodor- vagy Harley-Davidson motorkerékpár-reklám kerül. Lehet, hogy a példák nem ülnek, mert a megfelelő címkékkel az ilyen ütközések elég jól elkerülhetők. De az mindenhol törvény, hogy a jól mérhető, magas nézettség hozza a bevételt, amelyért lényegében bármit megtesznek a tartalom-előállítók.

Amint az szintén közismert, a videótartalmakat is könnyű másolni, és ha valami sikert (magas nézettséget) arat, az szinte órákon belül megsokszorozódva bukkan föl. A sikert nemcsak a YouTube tudja automatikusan mérni, hanem más is üzemeltethet hasonló „botokat”, amelyek gyűjtik a keresett címkéket és címeket, amelyeket szoftverrel össze-vissza kombinálva az automatikusan begyűjtött és összefűzött tartalmakra aggatnak. Minél több ebben a folyamatban az emberi közreműködés (a „szerkesztés”), annál kevésbé szemétszerű az eredmény…

Az a nyers igazság, hogy a 4-10 éves gyerekeknek szánt tartalom előállítása már jó régóta kiváló üzlet. Sok magyar popzenész is tudna erről mesélni. Az internet korában a popsztárok helyét átvették a sztárvloggerek, és babacsatornák. És ezek egészen, nagyon, közepesen és kicsit automatizált változatainak iszonytató tömege – amelyek a spamhoz hasonlóan egyenként kicsike bevételt hoznak, tehát egy vállalkozásnak több (sok) ilyen klóncsatornát kell futtatni.

Ezeknek a vállalkozásoknak pedig nem az az érdeke, hogy a tartalom a gyermekek számára hasznos, didaktikailag helyes, esztétikus stb. legyen, hanem csak és kizárólag az, hogy megfelelő nézettséget hozzon, ami – több áttételen keresztül – elegendő bevételt termeljen.

Az eredmény: a YouTube gyereksarkaiban ugyanúgy a szeméthegyek alól kell kitúrni a gyémánt félkrajcárokat, mint az interneten bárhol – de a 4-10 éves gyerekek erre még nem képesek. Ha teljesen magukra hagyjuk őket a szeméthegyen, azt fogják „enni”.

Ez a fő tanulság: A csatornaváltásra már képes gyerekeket felelős szülő nem hagyja magára a gyerektartalomra beállított tablettel sem. Bármikor belefuthat olyanba, ami jobb esetben csak megríkatja, mert ronda és-vagy félelmetes, rossz esetben viszont örökre beleég az agyába, és soha nem tudjuk meg, miért utálta meg a cuki, rózsaszín kismalacokat. (Peppa Pig az egyik vadul sikeres, és ezért “szénné” klónozott rajzfilmfigura.)

Kenczler Mihály