Nevezzük nevén a jelenséget: Selfitis. De ez már lehet, hogy egy betegség?

 

A napokban egyre több cikk jelent meg arról, valóban betegségnek nevezhető-e a kényszeres selfizgetés. Hogy miért érez valaki késztetést a folytonos szelfizésre? A tudósok szerint ebben számos tényező játszhat közre, például az, hogy valaki túlságosan is fel akarja hívni magára a figyelmet, versengeni akar a többiekkel a közösségi média oldalakon, vagy így akarja javítani a kedélyállapotát.

A selfitis kifejezést először 2014-ben hallhattuk, akkor még állhírként beszéltünk róla. Ma már több kutatás elemzi és bizonyítja, hogy a kifejezés valóban egy létező „betegséget” jelöl.

Az indiai kutatók egy 200 főből álló fókuszcsoportot használtak Indiában, ahonnan a legtöbb Facebook-felhasználó származik, és ahol a legtöbb halálos baleset történt szelfizés közben. Őket a selfitis-skálán 1-től 100-ig pontozták. A 15 pontból álló kérdéssor mindegyik kérdésére 1-5 pontig lehet válaszolni. A kérdőív itt is elérhető.

A kutatás azt is megállapította, (olvashatjuk a hvg.hu oldalán), hogy nemcsak létezik a szelfikór, de annak már megkülönböztető a három szintje is:

  • emberek, akik napi háromszor szelfiznek, de nem posztolják ezeket a közösségi médiában
  • az akut szint, amikor ezeket a képeket posztolják is
  • és a krónikus szint, amikor kényszert éreznek arra, hogy szinte óránként, de legalább napi hatszor osszanak meg magukról képeket a közösségi médiában