Néha kissé furcsán nézünk egymásra a generációs szakadékok túlsó oldalairól. Hiszen ma már nem ritka, hogy a 70-80 éves kort megérjük. Számos generációváltás lezajlik ennyi idő alatt. Ha azonban megértjük, hogy honnan is jöttünk, mibe csöppentünk – és milyen háttérrel jöttek mások –, hidat építhetünk az eltérésekből, és tanulhatunk egymástól. A „Digitális pszichológus” blogból idézünk. 


Sokféle generációfelosztás létezik. Itt és most a baby-boomer (1940-1963), az X (1961-1981), Y (1982-1995), Z (1996-2010) felosztást követjük.

Az első kettő offline, sok szempontból ugyan eltérnek egymástól, de abban megegyeznek, hogy nem volt még internet, okostelefon a gyermekkorukban, videojátékok is alig. Digitális bevándorlóként ismerik, nagyrészt használják a modern eszközöket, de nagyon kevesen érzik igazán otthon magukat ebben. Ők, ha akartak volna se chatelhettek: leveleztek helyette. És telefonáltak, vagy élőben találkoztak.

A technológiának összekötő szerepe volt, de nagyrészt a rövid információcserére korlátozódott. Megbeszélték, ki mikor ér rá, merre találkozzanak. Még ez is ritkaságnak számított, hiszen az Y-ok idejében vált csak annyira elérhető és megfizethető alapszolgáltatássá a telefon, hogy azon hosszasan beszélgetni, vagy egyeztetni lehessen. Pont emiatt az adott generációt körülvevő emberek mennyisége is drasztikusan eltérő volt.

Kit ismertek az offline generációk? A családjukat, a szomszédokat, néhány távoli rokont és a munkahelyi kollégákat. Átlagosan ez volt a maximum, és ezekkel a személyekkel naponta összetalálkoztak, tehát élőben meg tudták beszélni mindazt, ami szükséges volt, akár egy későbbi találkozáshoz. Kézzel fogható emlékeik voltak, a fotózás analóg módon történt, és a filmet utána elő kellett hívni. A korlátozott mennyiség pedig határt szabott a kattintgatásoknak is. Ráérősebb beszélgetések, a kevesebb, több mentalitás és családközpontúság, nyugalomra vágyás és a meglevő dolgok elfogadása jellemezte őket. A rendszerváltás után bolydult fel mindez, megkezdődött a nyitás és az ezzel járó rohanás is. Új keretek, definíciók, és addig sosem látott változások jöttek, amelyekhez jól-rosszul tudtak alkalmazkodni.

Az Y generáció egy hibrid
Magába olvasztotta – egyfajta átmenetként – az online és az offline világ elemeit is. Kisgyerekként még zömmel offline világban nőttek fel, de serdülőként már jó eséllyel ott volt a számítógép és az internet a házban, ahol laktak. Számukra a világ is jobban kinyílt, de tiniként már elkezdhettek ismerkedni a mobiltelefonokkal is, a videojátékok pedig a szórakozás részévé váltak. A technológia fejlődése miatt a serdülőkor végére és a fiatal felnőttkor elejére a barátságok, ismerkedések egy része már online is zajlott.
A chatkorszak aranykora hihetetlen mennyiségű embert hozott „egy fedél” alá. De még hangsúlyosan jelen volt a közös programok vagy a külön találkozások lehetősége. Megvolt rá az igény, hiszen az volt az „igazi”.

Digitális bennszülöttek
A Z generáció számára az online világ már nem csoda, hanem olyan természetes, mint a levegő. Mindennapjaik nemcsak kiegészítéseként, hanem szerves részeként kezelik. Az énképük, az önkifejezésük részévé is tették mindezt. Szabadidejük jó részét online tevékenységek kötik le, és kapcsolataikat is főként ott ápolják, alakítják.

Felmerül azonban a veszély, hogy az online világba való „menekülés” számos készséget és képességet fejletlenül hagy. Amikor a program vagy a monitor kikapcsolásával „megszűntnek” nyilvánítjuk a problémát, a megoldástól még messze vagyunk. Az azonnali reakciók és elérhetőség illúziója pedig megteremti az érzelmek azonnali „kiöntésének” a lehetőségét. Vagyis nem kell visszafogni, megbirkózni vele, hiszen azonnal „posztolható”. Pedig a konfliktuskezelés, az érzelmekkel való megküzdés számos esetben jól jöhet.

Az online világ a barátságokat és a kapcsolattartást, de az ismerkedést is átalakítja.
Észben kell tartani, hogy az alapvető „régi jó” dolgok változatlanok maradtak, még akkor is, ha a technológia elhúzott mellettünk. A testi kontaktus, az élő beszéd, a figyelni és fókuszálni tudás mindig fontos marad. Ahogy az alapvető értékek torzulása is rányomja mindenre a bélyegét. Ha a mennyiség, a menőség és a „lájk” válik mércévé, akkor felületes kapcsolatokkal és a valójában üres látszat hajhászásával kell beérnünk. A fogyasztói társadalom, lecserélem, szerzek másikat mentalitása az emberi kapcsolatokra is hatással van. Ha bármikor találhatunk újat, az értékesség, a közös bizalom és a tartós kapcsolatok helyett eldobható kávéspohárként kezeljük egymást.

Ez szerencsére nem igaz mindenkire, még akkor sem, ha riasztó jeleket látunk, és szörnyű történeteket hallunk a „mai fiatalokról”. A világ változik, alakul, és ennek árnyoldalai ugyanúgy vannak, mint előnyei. Minden generáció új utat keres magának, és alkalmazkodik a körülményekhez. Saját értékeket keres, más addig jónak tartott elveket pedig értéktelennek minősít. A rabszolgatartástól a női szavazatjogig, a melegházasságok elfogadásáig számos történetünk van, ahol a múlt és az addigi status quo megváltozott, adott esetben leomlott. Ez sokszor ijesztő, de arra mindig van esély, hogy párbeszéd induljon meg a két eltérő oldal között. A végén az is kiderülhet, hogy az „öregek” tudása sokat ér, és hogy a fiatalok sem reménytelenek.

Sokat taníthat egymásnak ugyanazon kor több évtizednyi létezéssel elválasztott generációja, de ehhez türelem és kíváncsiság is kell. Ezek építeni és tanítani tudnak akkor is, ha nem értünk egyet mindenben. Hagynak hibákat elkövetni, rossz döntéseket hozni, hiszen annak is megvan a maga értéke, és a fejlődés elképzelhetetlen nélküle. Fejlődni pedig együtt a legjobb, hiszen ugyanazon a világon osztozunk.