A legerősebb pajzson is rést nyit a képzetlen felhasználó

Koósa JuditInterjú Koós Judit oktatónkkal
A Safer Internet Program (SIP) oktatóinak bemutatása során most egy hivatásos, bűnügyes rendőrtiszthez érkeztünk. Koós Judit rendőr őrnagy izgalmas pedagógiai módszerekkel és a bűnüldözés oldaláról szerzett tapasztalataival színesíti a palettát, ezzel vesz részt abban a feladatban, amelyet így foglal össze: „Tudatos nethasználókkal zárjuk be a bűnözők előtt a kapukat.”


– Mióta vagy a SIP oktatója, mi motivált arra, hogy részt vegyél a munkában?
– Az oktatói csapathoz három éve csatlakoztam. Azt tapasztaltam, hogy szükség van az internetbiztonsági felvilágosításra a fiatalok körében, mert ők nagyon sokat és sokféle módon használják a világhálót. Alig néhány év alatt terjedt el az internet, és ezzel együtt az okos, okosabb és még okosabb telefonok, tabletek és mindenféle hordozható eszközök, amelyeken keresztül az internet bármikor és bárhol elérhető. Napról napra seregnyi alkalmazás jelenik meg, játékok, segítőprogramok stb. Minden abba az irányba tol bennünket, hogy folyton online legyünk, mindent az internet különböző alkalmazásai révén csináljunk. Mindezek mellé nem fér bele, hogy az online biztonságra is figyeljünk, és meggyőződésem, hogy nincs még ehhez elég szabály, korlát, ami a biztonságunkat szolgálná. Csak a személyes tájékozódás, a körültekintő, figyelmes használat marad, de ez nem jön magától, ezt meg kell tanítani. Fel kell hívni a használók, túlhasználók figyelmét a sokféle biztonsági szempontra, azokra a magatartásformákra, mentalitásra, amik a személyes biztonságukat szolgálják, akár az eszközök biztonságán keresztül. Kérdésedre válaszolva: megláttam ezt a hiányt, vagyis a rést a pajzson, és úgy éreztem, nekem is dolgom segíteni, a látókört bővíteni ebben a témakörben. Ez motivált arra, hogy csatlakozzak az oktatókhoz.

– Mit jelent számodra ez a feladat?
– Részben küldetés: azt látom és tapasztalom, hogy bőven ad feladatot az internet, az okostelefon biztonságos használatának tudatosítása. Előrerohantunk, használjuk, alkalmazzuk, élünk az online lehetőségekkel anélkül, hogy egyáltalán eszünkbe jutna, hogy ennek van biztonsági oldala is. Ezek a szempontok csak akkor jönnek elő, ha valami rossz tapasztalat éri a használót, ha nehézségei adódnak és kárvallottja lesz a meggondolatlan, elővigyázatlan internethasználatnak.
A biztonságos internethasználat szempontjainak megismerése időigényes folyamat, körültekintést, előrelátást, empátiát és még sok-sok kompetenciát igényel. És ekkor jövünk mi, biztonságosinternet-oktatók. Ezt tartom a feladatomnak, hogy mindazokat a biztonságot szolgáló szempontokat, ismereteket, jó gyakorlatokat, tapasztalatokat, amelyek már megvannak, rendelkezésre állnak, elvigyem, megmutassam a hallgatóságomnak.

– Hogyan látod, miért van szükség a tudatos internetezéssel kapcsolatos oktatásokra?
– Fontos ez, mert az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, hogy kellő odafigyelés nélkül a felhasználó könnyen bajba sodorhatja magát, ha olyan adatot, információt oszt meg magáról, amellyel vissza tudnak élni. Sokszor akad olyan, aki ezt meg is teszi, és hosszú évekre kiható kellemetlenség származik belőle.
Az adathalászat legalább ekkora probléma, vagy a netikett ismerete, használata, vagy akár az időkeretezés.

– Mit tartasz a legnagyobb kihívásnak?
– Nyilván nagyon szeretném, és mindig arra törekszem, hogy hatékony és eredményes legyen az oktatásom, hogy el tudjam juttatni a hallgatósághoz mindazt a tudást, amely az ő online térben való mindennapi létezését segíti. Nem könnyű megtalálni azt a csatornát, amelyen keresztül „betalál” az üzenet, és meghallják és meg is értik, amit szeretnék tudatni velük. Ez nagyban függ a korosztálytól, a témától, mivel az is mindenhol más és más, így a közlési módokat, kommunikációs csatornákat is rendkívül rugalmasan kell alkalmazni, hogy hatékony tudjak lenni.
Van olyan korosztály, a nagykamaszok, tinédzserek, akik amúgy a legveszélyeztetettebbek: akik teljesen privát szférának tekintik az online életüket. Nem szeretik, nem is tűrik, ha ebbe más, idegen, pláne felnőtt, bele akar látni bármilyen szinten is. Ezért igazi kihívás ezzel a korosztállyal párbeszédet kialakítani, és eljutni odáig, hogy megnyíljanak, és megfogalmazzák mindazokat a problémákat, nehézségeket, gondokat, amelyekkel ők találkoznak a mindennapokban az interneten.
De ha egyszer „kibomlik ez a zsák”, akkor jönnek, és mondják, és kérdeznek, és figyelnek a jó tanácsokra. Tehát ezért érdemes ebbe időt, energiát fektetni, és megküzdeni a bizalmukért, mert akkor már tudunk segíteni.
Hiszem azt, hogy egy-egy ilyen sikeres beszélgetés megnyitja számukra ezt a csatornát, és így a későbbiekben maguk is elindulnak segítséget keresni, ha úgy érzik, szükségük van rá. A mankót kell a kezükbe adni.

– Az adatvédelem, online bántalmazás, kamuprofilok, túlhasználat, függőség stb. dolgok közül melyiket találod a legsúlyosabbnak?
– Nem tudok ezek között sorrendet felállítani, mivel azt látom, hogy minden sorra kerül szinte mindenkinél, csak nem egyszerre. Minden korosztálynál azzal kell kezdeni, ami éppen őt érinti, amiben benne van, ami a mindennapjaiban előjöhet. Ha ott helyretesszük a dolgokat, onnantól már sokkal tudatosabban, körültekintőbben mozog ebben a térben, és ez már jó eséllyel védi a további problémáktól.
A biztonsági ismereteknek is van időrendje, kiskortól, ahogy a gyermekek belépnek az online térbe, és egyre több és több lehetőséget használnak, úgy tárul ki számukra ez a világ, úgy kell őket egy és/vagy több irányban a biztonsági dolgokban segíteni.
A kicsiknél az adatvédelemmel kezdjük, majd az időkeretezés lesz nagyon fontos, a függőségek kialakulásának elkerülési módjai. Ahogy nagyobbak lesznek, úgy az adatvédelem másik aspektusa kerül elő, a személyes adatok, megosztott szelfik, képek, saját információk árulkodó természete, ennek nyomán a cyberbullying, a grooming, a trollkodás stb. problematikáját kell helyre tenni a kamaszoknál. (Grooming: fiatalkorúak internetes elcsábítása – a szerk.) A kamu profilok, profillopások stb. témája már a nagyobbak körében kell hogy hangsúlyt kapjon. Tehát ilyen értelemben nincs fontossági sorrend, legfeljebb időbeli, hogy melyik terület mikor nyeri el aktualitását.

– Hogyan látod a nethasználat megítélését, kriminalizálódását?
– Létező jelenség, hogy aki nem szán kellő figyelmet a biztonsági szempontokra, könnyen áldozatul esik, áldozattá válik, de elkövetővé válni sem túl nehéz, akár óvatlanságból is. Tudatos bűnözők is jelen vannak az interneten minden kategóriában, és résen kell lenni, ha nem akarunk áldozattá válni. Erre fel kell készíteni a fiatalokat, a digitális érzelmi intelligencia sok--sok területét meg kell hogy ismerjék, hogy el tudják kerülni a bajt.

– Milyen tapasztalataid vannak az óráid során a gyerekekkel, életkortól függően?
– A gyermekek minden életkorban nagyon másképp viselkednek. A kisebbeket könnyű szóra bírni, ők nyíltan kérdeznek, mesélnek. Így hamar kiderülnek a saját tapasztalatok, milyen kérdések foglalkoztatják őket, hol vannak nehézségeik, és szépen ki lehet ezeket beszélni, bontani egy-egy találkozás során. A kamaszok nagyon visszahúzódóak, nehezebben nyílnak meg, bújnak elő a privát szférának tekintett online életük problémáival. Velük már trükkösebb módokat kell találni a párbeszéd megindításához, egy-egy játék, megtörtént eset csoportos feldolgozása segít előhívni a megbeszélnivalókat.

– Szoktál-e a hagyományos tantermi órákon, előadásokon kívül egyéb programokat vinni e témában? Ha igen, milyenek a tapasztalataid?
– Igen, több más jellegű programot is szoktam tartani. Ebből az az igazán izgalmas, amikor félnapos vagy egész napos tematikus rendezvényt tart az iskola, és egy-egy évfolyam számára lehetőséget kapunk több órás összetett programra is. Ilyenkor kicsit a feje tetejére áll a megszokott előadásforma, a gyerekek maguk kutatják a válaszokat, rakják össze mozaikokból, párosítanak összetartozó dolgokat, rejtvényt fejtenek, puzzle-okat raknak ki, és számtalan más formában dolgoznak fel egy-egy, az internet biztonságával kapcsolatos témát. Ilyenkor megdolgoznak az információ megszerzéséért, közben csapatban dolgoznak, és így övék ennek a fajta munkának minden öröme, sikerélménye is.
Mindig jó kihívás ezeket a mozgalmas, csapatjátékos formákat a témához, az átadni kívánt üzenethez igazítani, de megéri.

– Szoktál-e tartani tanároknak, szülőknek is órákat, és ha igen, milyenek a tapasztalataid, mi érdekli őket, miket kérdeznek?
– Igen, mindkét kategória előkerül, a szülők gyakrabban. A tanárok nagyon szívesen szervezik a gyerekek és a szülők számára az ilyenfajta ismeretátadó alkalmakat. Azt tapasztalom, hogy ők maguk valahogy nem nagyon akarnak a témával foglalkozni.

– Mivel foglalkozol egyébként, amikor nem a SIP oktatója vagy, és ez hogyan kapcsolódik, ha kapcsolódik, a SIP-oktatói munkádhoz?
– Bűnügyes rendőrtisztként dolgozom, ezen belül a munkám nagy része bűnmegelőzés, áldozatvédelem, ifjúságvédelem, és minden ehhez kapcsolódó szakmai feladat. Vagyis igencsak a kriminalizálódás oldalát látom először ennek is. Ugyanúgy, mint a valós élet, az online élet is kitermelte a maga bűnözőit, a nagy tudású, profi hekkerektől kezdve a piti amatőr bűnözőkig. Ahogy változik az online világ természete, változnak a bűnözői magatartásformák is. Ha egy kaput bezárnak előttük akár törvénnyel, akár technikai megoldásokkal, akkor kitalálnak másikat, és mindig van, aki bedől nekik. De sokszor a meggondolatlanság, az emberi kicsinyesség, butaság, ismerethiány vezet a kriminalizálódáshoz.
Mindezeket látva még inkább arra érzem a motiváltságot, hogy járjunk egy lépéssel előrébb, előzzük meg a bajt, és a jól felkészült, tudatos nethasználókkal zárjuk be a bűnözők előtt a kapukat.

– Milyen módon képzed magad a tudatos internethasználat témájában?
– Igyekszem jól informált lenni, és mindig képben lenni az éppen aktuális problémakörrel, ami az online térben megjelenik. Ebben nagyon sokat segítenek a saját gyerekeim, akik a kamasztól a fiatal felnőttig terjedő korban vannak, és hazahozzák a saját problémájukat, a környezetükben felmerült, ezzel kapcsolatos nehézségeket. Sokat beszélgetünk ezekről a jelenségekről.
Szakirodalmat, friss tanulmányokat keresek, szakmai előadásokat igyekszem hallgatni, a téma szakértőit szívesen megkeresem, akik akár műszaki megoldásokkal, akár magatartáskultúrával meg tudják támogatni az új jelenségekre való biztonsági válaszadási lehetőségeket. Folyamatosan kell tanulni, hiszen őrült tempóban történnek a változások, jönnek elő fejlődési irányok, és ezt óhatatlanul követni kell.

– Mik a terveid ezzel kapcsolatban a közeli és a távoli jövőben, szerinted merre megy ez a téma?
– Számomra az lenne az ideális, ha már nem is lenne ránk, biztonságosinternet-oktatókra szükség, mert mindenki számára a biztonságos internet-használat evidencia lenne. Akár azért, mert a technika minden biztonsági problémát megoldana, kiküszöbölne, akár azért, mert a tudatosság, a digitális intelligencia olyan mélységű lenne minden felhasználóban, ami nem tenné szükségessé az utólagos ismeretterjesztést. De azt gondolom, a valóság még sokáig nem ez lesz, szükség lesz az oktatókra.
Még inkább teret hódít a digitális világ az oktatásban, a mindennapjainkban, a munkánkban. Abban bízom, hogy ezzel együtt megtanuljuk mindezt tudatosan használni, és tudatosan kiválogatni, hogy azt használjuk, ami minket segít, épít, előrevisz, és ki tudjuk szűrni azt, ami csak időrabló, üresjárat, cserébe viszont függőséget okoz, esetleg viszi a pénzünket, a nyugalmunkat, az emberi kapcsolatainkat.
Szóval, azt remélem, hogy racionalizálódik, letisztul ez a mostani, még " őskáosznak" mondható helyzet, és mindenki könnyebben boldogul az online világban, és nagyobb mértékben érezheti magát biztonságban ott.

– Kérlek, mesélj a családodról, kik vesznek körül a hétköznapokban, illetve mit csinálsz legszívesebben szabadidőben?
– A családban négyen vagyunk a három gyermekemmel együtt. Egy egyetemista, majdnem kettő, mert a második épp most gyűri a felvételit, egy középiskolás, aki épp azon a napon lett az, amikor a nővére megkapta az érettségi bizonyítványát, és megszűnt középiskolásnak lenni. Sajnos a férjem néhány éve nincs számunkra, egy betegség elvitte őt.
A gyerekeim révén nagyon sok szín, izgalmas, fiatalos lendület kerül be a családunkba, ami még inkább mozgalmassá teszi az amúgy sem unalmas életemet. Szabadidőm nem sok marad, ez könnyen belátható, de mégis szükséges, hogy legyen, amikor pihenek, kifújom magam. Ez nekem a kerékpározás, úszás. Hol az egyik, hol a másik, hol több gyerekem is mellém szegődik ezekhez a kikapcsolódásokhoz.
Az igazi kikapcsolódást az elmúlt néhány évben a rajzolás, festés hozta számomra. Megismerkedtem a jobb agyféltekés rajzolással, és beleszerettem. Nagy örömet jelent, ha néhány órácskára elmerülhetek egy-egy mű megalkotásába, kikapcsol, olyankor elfelejtkezem a világról, és ez nagyon pihentető tud lenni. Egy éve ennek az oktatásával is elkezdtem foglalkozni kis csoportban, ami szintén egy nagyon izgalmas kalandnak bizonyul, amit szívesen vinnék még tovább.

Az interjút Fülöp Hajnalka készítette.