„A gyerekek tudatossága pozitív irányba változott az elmúlt években” – álláskereséstől a „#Szeretemamunkám”- ig

Dr. Baracsi Katalin Internetjogász, családjogi szakjogász. A kezdetek, vagyis 2009. óta erősíti a Safer Internet Program csapatát. „Minden foglalkozás után feltöltődve lépek ki az iskola kapuján”- ez a mondata jellemzi talán a legjobban szakmai felkészültségét és elhivatottságát. Számtalan nemzetközi projektben vett már részt, folyamatosan tanul, gyerekeknek, felnőtteknek is tart internetbiztonsági foglalkozásokat, előadást. Szakmai pályafutásáról beszél a SIP újságírójának kérdéseire válaszolva.


 

 

Mit adott az elmúlt sok-sok évben neked ez a szervezet és munka?
– Az érzéseinket a legnehezebb szavakba önteni. Minden foglalkozás után feltöltődve lépek ki az iskola kapuján és olyan jó dolog, hogy sikereinket, kudarcainkat, nehézségeinket megoszthatjuk egymással az interneten és személyesen is egyaránt az oktatótársakkal. Új barátságokat, szakmai szabadságot és egymás iránti tiszteletet és kíváncsiságot kapok napról napra. A Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat SIP programjának koordinátoraival mindig sikerült jó kapcsolatot kialakítanom és kíváncsiak, hogy mivel foglalkozom. Koordinátorkodásom alatt szoros kapcsolat alakult ki a munkatársakkal és elnyertem a vezetőség bizalmát is. Ezek nélkül nem tudnám azt mondani, hogy #Szeretemamunkám.

ÉLETRAJZI RÉSZLETEK
2009-ben végeztem a Károli Gáspár Református Egyetem Állam-és Jogtudományi Karán és az azt követő álláskeresési időszak elején rátaláltam a Kék Vonalra, és amikor kiderült, hogy gyerekjogász csapatukba keresnek önkéntest, gondoltam, hogy a kellemest összekötöm a hasznossal, amíg állást keresek, addig is gyakorlati tapasztalatra teszek szert. Így kerültem a Kék Vonalhoz. Nagyon élveztem a gyerekjogászi munkát, hiszen valódi esetekkel találkoztam már a pályám legelején. Emellett sok kapcsolatra is szert tettem a civil szférában. Itt indult a kapcsolatom az internetbiztonsággal is.
2009-ben az Európai Unió meghirdette a „Biztonságos internet” programot a tagállamokban, így Magyarországot is felkérte, hogy hozzon létre egy olyan társulást, amely a biztonságos internetezést népszerűsíti. Magyarországon ennek a konzorciumnak a vezetője a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat, amely a Kék Vonalat és a Nemzeti Infokommunikációs Zrt-t hívta be segítőként. Megjelent egy felhívás, hogy aki kedvet érez megismerkedni az internetbiztonsággal, és szeretne egy új projektben betanuló tréner lenni, lehetősége van részt venni a képzésen. Engem érdekelt a téma, továbbra is állást kerestem, tehát adott volt a lehetőség, hogy részt vegyek a tréningen. A háromnapos képzést követően mindenki szabad kezet kapott, hogy a program keretében ajánlott iskolákban kipróbálja magát, és a tréningen szerzett tudást átadja. Mindez annyira jól sikerült, hogy kilenc éve benne vagyok ebben a programban, és mostanra a mindennapi munkám is az internetbiztonság köré épül. Szépen építkeztem az évek alatt.
Közben a közigazgatásban dolgoztam. A gyerekvédelem az internetbiztonsággal egybefűzve rengeteg nemzetközi programban, rendezvényen jelenik meg, amelyeken lehetőségem volt részt venni. A közigazgatásban, a Belügyminisztériumon belül létrejött szervezet egyre több feladatot kapott. Itt kaptam meg életem első vezető pozícióját, a titkárságvezetést. Ez rendkívül tanulságos időszak volt. A napi hivatalos ügyintézéstől, a ceruzabeszerzéstől kezdve a legnagyobb konferenciák szervezéséig minden a feladataim közé tartozott. Ez a munkakör a napi 24 órás elérhetőséggel, a hétvégét is beleértve komoly terhelés. Így visszagondolva nem is igazán értem, hogyan lehetett ezt mind egyszerre csinálni…
Egy idő után el kellett döntenem, hogy melyik irányba menjek. Maradok a hivatali oldalon, ahol elsősorban az adminisztrációt és koordinációt vállalom fel, vagy inkább a szakmában mélyülök el. Bennem erősebb volt a szakmai érdeklődés. Jobban foglalkoztatott, hogy például iskolák számára készítsünk bűnmegelőzési, internetes bántalmazással, biztonsággal foglalkozó programokat. Ekkor váltottam egy frissen létrehozott szervezethez, a Nemzeti Bűnmegelőzési Tanácshoz. Megismerkedtem a Nemzeti Bűnmegelőzési Stratégiával, amely „A média és az internet veszélyei” fejezetben eléggé szűkszavúan fogalmazott. Egy merész gondolattal megírtam, hogy én ezzel foglalkozom, vannak konkrét ötleteim és véleményem, hogy mit lehetne csinálni. Sikerrel jártam, és a szervezeten belül más pozícióba kerültem, ahol egyértelműen szakmai munkát kezdtem végezni, kifejezetten az internetbiztonsággal kapcsolatosan. Mivel családjogász vagyok, az összes gyermek- és ifjúságvédelemmel kapcsolatos feladat is hozzám került. Itt rengeteg ismeretet szereztem, miközben folyamatos aktív kapcsolatban voltam a gyerekekkel, fiatalokkal.

Internetjogász is vagy, családjogász is: mit jelent ez a foglalkozás, szakterület?
– Már az egyetem alatt is hallottam, hogy a Pécsi Állam- és Jogtudományi Karon folyik az ország legelső és legjobb családjogi szakjogász képzése. Levelező rendszerben tanultam, hétvégenként Pécsre utaztam, ami addig szokatlan életritmust eredményezett. Rendkívül gyakorlatorientált képzés volt, és teljes mértékben partnerként kezeltek minket. A családjogi szakjogász és a szakokleveles családvédelmi tanácsadó képzés együtt zajlik, jogászok és a civil szféra képviselői együtt tanulnak, ami nagyon érdekes közös munkát eredményez. Így együtt tanultak a gyerekjóléti szolgálat munkatársai, a gyámhivatalból és a gyerekotthonokból érkezők, a jogi diplomával rendelkezők – zömében bírók –, és néhány „mezei” jogász, mint én. A helyi szakértők gyakorlati példákkal, saját tapasztalatokkal gazdagítottak minket, de a különböző területről érkező hallgatók egymástól is rengeteget tanulhattak. Nagyon élveztem az életemnek ezt a szakaszát és sokra értékeltem ezt a partnerséget. Voltak tanáraim, akiket korábbról a civil szférából vagy konferenciákról ismertem. Szakdolgozatomat a Safer Internet Program hazai helyzetéről írtam, ezzel már ekkor sikerült az internetbiztonságot belefűzni a tanulmányaimba.

Más tudatosságnövelő programban is szakemberként igényt tartanak tudásodra, miként látod ezt a területet, hol és hogyan foglalkoznak ezzel az internetbiztonsági témával?
– Szakmai testületek (például Gyermekvédelmi Internet Kerekasztal; No Hate Kampánybizottság) delegáltja vagyok. Koordinálok és önállóan is készítek szakmai anyagot, programokat (például Safer Internet Program; Hegyvidék Önvédelem; Bűnmegelőzésért a digitális világban; Tegyünk együtt a biztonságunkért! – Biztonságos életre nevelés), tréninget. A téma igazi „hot topic”, és örülök, hogy ennyi irányból meg tudom közelíteni ezt a területet. Így kizárt, hogy akár a téma, akár én magam unalmassá váljak.

Sok interaktív workshopot is tartasz, miként állítod össze az anyagot nekik és milyen tapasztalataid vannak a mai gyerekekről?
– Az egész országban tartok internetbiztonság témájú foglalkozásokat az általános iskolástól egyetemistáig, szülőket és pedagógusokat is megszólítok. Hét napból négyet biztosan iskolai környezetben, fiatalok között töltök. A tőlük megszerzett tapasztalatok alapján folyamatos önképzésben veszek részt… Szerencsésnek mondhatom magam, mert egy olyan területen dolgozom, amely folyamatos változásban van, és mindig lehet új ismereteket szerezni. A workshopok összeállításában a felkérő igényei és a korosztályra jellemző szakmai tapasztalataim találkoznak aktualitásokkal, interaktív elemekkel (videókkal, saját fejlesztésű játékokkal) fűszerezve, a felkínált időkerethez igazítva. Fontosnak tartom ezen a területen a rugalmasságot és a hallgatóságra való érzékeny reagálást. Ha szükségesnek látom, akkor akár a helyszínen változtatok a kitalált tematikán. Számomra az a legfontosabb, hogy akik hallgatnak, azoknak olyan ismereteket adják át, és erősítsem meg a tudásukban, hogy a mindennapjaikban is tudják használni, emlékezzenek egy-egy jó példára és adják tovább a környezetüknek.
A gyerekek tudatossága pozitív irányba változott az elmúlt években. Sok mindent már maguktól tudnak (például a netes nyereményjátékokkal – „Kattints a kerékre, és tiéd egy márkás telefon” – már nem húzhatók csőbe, és a net világához kapcsolódó kritikus gondolkodásmódjuk is sokat fejlődött. Úgy látom, hogy nekünk felnőtteknek kell most egy kicsit jobban felzárkózni hozzájuk tudásban, erre mindenképp legyünk nyitottak. A felnőtt élettapasztalat tökéletes kiegészítője a gyerekek digitális tudásának.

Dolgozol a Youth Panel résztvevőivel, mit kell tudnunk róluk, illetve a programról?
– A Safer Internet Program szerves részét képezik az egyes tagállamokban működő Youth Panelek, azaz fiatal szakértőkből álló kis csapatok, amelyek kreativitásukkal (például videók készítésével), személyes jelenlétükkel (például szabadtéri kitelepüléseken) és véleményükkel segítik munkánkat itthon is külföldön egyaránt. Olyan, 13-19 év közötti fiatalok a csapat tagjai, akik egy fiatalos, lendületes csapatban dolgoznak együtt a biztonságos internetezés népszerűsítésért. Mi cserébe netbiztonsággal kapcsolatos ismereteik megerősítését és bővítését segítjük felejthetetlen élményekkel – és az érettségihez szükséges értékes közösségi szolgálatos órák elszámolásával.
Most épp új tagokkal bővül a csapat, és nyári terveink között van egy csapatépítő szakmai képzés. De addig is szeretnék büszkélkedni az eddig elért sikerekkel. Fiataljaink jártak már Luxembourgban és Brüsszelben a minden évben megrendezésre kerülő Safer Internet Fórumon, ahol a nemzetközi kollégák is nagyon jó véleménnyel vannak a magyar fiatalokról. Kreatív tartalmak terén az élvonalban vagyunk (itt érhetjük el Borbás Fanni filmjét). Szakmai beszélgetéseken mint az idei, 2018-as Safer Internet Day „Live Library” a helyszínen lévő kortársaikkal (Borbás Fannival és Sós Mártonnal) osztották meg tapasztalataikat, és komoly szakmai beszélgetésekben is bevethetőek (mysectalk). De természetesen az oly népszerű Lájkvadász társasjáték játékmestereként is feltűnnek. A jó idő közeledtével növekszik azon alkalmak száma, ahol egyre több Youth Panelistával ismerkedhetnek meg a Safer Internet Program régi-új érdeklődői. Kérdezzék őket bátran!

(Az interjút készítette: Fülöp Hajnalka.)